„30 éve nyomjuk a szundi gombot” – mondta Johan Rockström, a bolygóhatárok keretrendszerének társfejlesztője a múlt héten, TED visszaszámláló csúcstalálkozó a klímaváltozásra adott emberi reakciókról. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy a klímaváltozással foglalkozó kormányközi testület legutóbbi jelentése a hatodik jelentés a 195 tagú testülettől.
„Nem alvajárásunk van egy szikla felé. Egy aknamezőn alvajárunk” – folytatta Rockström, miután megbeszélte a A Föld éghajlati fordulópontjai. „Fennáll a veszélye annak, hogy minden lépésünknél megnyomjuk a gombokat.”
Közzététel: A TED Countdown esemény alatti szállításomat és beszállásomat jótékonysági adományokból fizették ki a TED-nek.
Később a TED Countdown színpadán az Egyesült Államok korábbi alelnöke, Al Gore borzasztó képet festett a klímavészhelyzet jelenlegi állapotáról. Rámutatott az Ida hurrikán pusztítására, a 2020-as rekord hőmérsékletekre, a tengerszint emelkedésére, a hosszan tartó szárazságra az Egyesült Államok nyugati részén (és a világ más részein, ahol a szárazság élelmiszer-ellátási bizonytalansághoz vezetett) és a világszerte növekvő erdőtüzekre.
„Nem hagyhatjuk, hogy ezek a körülmények új normálissá váljanak” – mondta Gore. „Nem jó. És ez egy példa arra, hogy miért nem jó… villámcsapás gázszivárgásba ütközött a Mexikói-öböl közepén. "
Gore azt is megjegyezte, hogy az éghajlatváltozás miatt több millió, ha nem milliárd ember vándorol majd el – olyan egyénekről, akik lettek vagy lesznek menekültek.
"Ha folytatjuk a következő néhány évtizedben, a [lakhatatlan területek] az előrejelzések szerint bővülni fognak, és emberek milliárdjai lesznek olyan területeken, ahol nem biztonságos néhány óránál tovább kint maradni" - mondta. Az ENSZ becslése szerint előfordulhat 1-re 2050 milliárd ember lesz klímamenekült.
Ezen a ponton a klímaváltozás hatásai már megérkeztek, és az emberek életét már megváltoztatták. De hogyan reagálhatnak a kormányok és a vállalatok úgy, hogy mérsékeljék az éghajlati válság jövőbeli hatásait?
Íme két nagy ötlet a TED-előadóktól, amelyek választ adnak a kérdésre.
1. Tegye a múlté az erőforrásokat – például a szént és a fosszilis tüzelőanyagokat.
Az olaj- és gázipari társaságok folytatják örökölt munkájukat, és ennek a vége nem látszik. Mint jegyezte meg a múlt héten, Shell megosztotta a stratégiát, hogy 2050-re nettó nulla vállalattá váljunk, de még mindig olajat és gázt termel, mert „a világ még mindig olajat és gázt használ”.
A színpadon Gore megjegyezte, hogy az olaj- és gázipari vállalatok befektetéseinek csak körülbelül 4 százaléka irányul a megújuló energiákra. „És más történetet mesélnek el a Wall Streetnek” – mondta.
A történet, amit a Wall Streetnek mesélnek, az övékkel kapcsolatos a műanyagokba történő beruházások növekedése.
Beszéde közben pedig a kanadai klímavédő, Tzeporah Berman – a Stand.Earth nemzetközi programigazgatója és a találkozó elnöke A fosszilis üzemanyagok atomsorompó-szerződésének kezdeményezése — megjegyezte, hogy a kormányok szabályozzák a kibocsátást, de nem a fosszilis tüzelőanyagok előállítását. És ez egy probléma.
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor a Párizsi Megállapodás mellett ültem, és a szavakat kerestem: fosszilis tüzelőanyagok, olaj, gáz, szén” – mondta Berman. „Egyetlen alkalommal sem jelentek meg a világ klímamegállapodásában.”
Berman megjegyezte, hogy ha a világ ma leállítaná a terjeszkedést, akkor a meglévő projektekben több mint elegendő fosszilis tüzelőanyag áll rendelkezésére, amelyet felhasználhat, miközben kezeli a használat fokozatos csökkentését.
„Ez nem átmenet, ha még mindig fokozzuk a problémát” – mondta Berman.
Szóval, hogyan állítsuk meg a probléma növekedését? Írd be a A fosszilis üzemanyagok elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, egy globális kezdeményezés a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésére és az igazságos átmenet támogatására, amely rjóváhagyásokat kapott a városi önkormányzatoktól – Los Angeles, Sydney és Barcelona, hogy csak néhányat említsünk – klímaügyi civil szervezetek és magánszemélyek, köztük több mint 2,500 tudós, akadémikus és kutató.
„Néhány kritikát kapunk, hogy túl nagy, megvalósíthatatlan, túl sokáig fog tartani” – mondta Berman. „Számomra a válasz az, hogy „nincs időnk több hasonlóra.”
2. Dolgozzon együtt a természettel és képzeljen el új klímamegoldásokat.
„Azt gondoljuk, hogy megóvjuk az óceánt a műanyag-, olaj- és olajszennyezéstől, illetve a halászattól” – mondta Susan Ruffo, az ENSZ Alapítvány óceán- és éghajlatügyi vezető tanácsadója. „El kellene gondolkodnunk azon, hogyan ment meg minket az óceán.”
Az óceán már most megment minket az általunk előidézett klímaváltozástól, mivel a világ legnagyobb szén-dioxid-nyelője – jelenleg elnyeli az antropogén CO2-kibocsátás közel egyharmada. Hogyan segíthet tehát ez a hatalmas víztömeg a klímaváltozás hatásainak kezelésében?
Először is, az embereknek gondoskodniuk kell róla, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy továbbra is megfelelően működik. Már van bizonyíték arra, hogy az óceán felmelegszik és savasodik. A tengerszint emelkedése pedig már valóság.
Ruffo a mangrovefákra mutatott, ami lehet négy-tízszer annyi szenet kötnek meg, mint a szárazföldi erdőkés osztrigazátonyok mint megoldások, amelyek megvédhetnek a part menti viharok ellen.
„Ebben az új éghajlati valóságban, amelyet létrehoztunk, meg kell tanulnunk, hogyan éljünk együtt a vízzel és az óceánnal új módokon” – mondta Ruffo. És az óceán több megoldást is kínálhat.
Az óceán egy összetett rendszer, amely a bolygó 70 százalékát foglalja el, de még csak most kezdjük megérteni. Csak perspektívából Az óceán fenekének 20 százalékát feltérképezték.
„Annyi minden van még, amit klímamegoldásként tehetünk és gondolhatunk, és még annyi minden, hogy még mindig mozgatjuk a fantáziánkat” – mondta Ruffo.
Forrás: https://www.greenbiz.com/article/2-big-ideas-counting-down-emissions-2050-or-sooner
