Befolyásolhatja-e a Wall Street az AI fejlődését?

Befolyásolhatja-e a Wall Street az AI fejlődését?

Időbélyeg: 26. március 2024. 5:40
Forrás csomópont: 2526771

A mesterséges intelligencia, különösen a generatív mesterséges intelligencia továbbra is hatalmas termelékenységnövekedést ígér számos iparág számára, beleértve a banki és biztosítási ágazatot is.

A mesterséges intelligencia számos kihívást is jelent, ami a hallucinációra való hajlamában nyilvánul meg. A másik a visszaélés lehetősége. Ez az adatképzési halmazok tudattalan torzításaiból fakadhat, amelyek a színes bőrűek számára diszkriminatív eredményeket eredményeznek. Azt is tükrözheti, hogy a genAI-rendszerek hogyan vannak programozva, amint azt a közelmúltban a pápák vagy más történelmi személyiségek „felébredt” képei miatti zűrzavar bizonyítja, akik nem fehér hímnek tűnnek.

A legszélsőségesebb esetekben az eszközkezelők az MI-hez fordulhatnak kutatási vagy akár portfóliói kereskedés céljából. A hallucinációk tönkretehetnek egy céget; ahogy megpróbálhatná megmagyarázni a szabályozónak, hogy miért okozott egy bot flash-összeomlást.

Nem valószínű, hogy a mesterséges intelligencia ilyen drámai módon szabadul fel, de finomabb módszerekkel is be lehet állítani. Sőt, már az is.

A bankok, biztosítók és fintech-ek már mesterséges intelligencia-eszközöket használnak a hitelminősítések pontozására vagy a biztosítási kötvények megkötésére. Az iparág fennáll annak a veszélye, hogy nem tudja megmagyarázni egy elégedetlen ügyfélnek, hogy miért tagadták meg például a kölcsönt.

A hétköznapibb kérdés az, hogy mikor alkalmazható a mesterséges intelligencia. Például egy szoftver felhasználható valaki közösségi média kimenetének elemzésére, hogy megítélje mentális állapotát, ami felhasználható egy pénzügyi termék árának meghatározására. Ez rengeteg kérdést vet fel.

Megengedik-e a cégeknek, hogy figyelembe vegyék ezeket az adatokat? Ha nem, milyen helyettesítőket keresnek, hogy képet kapjanak a potenciális vásárlóról? Mit jelent a magánélet védelme, és hogyan érvényesíthető?

Szabályozzon, kérem

Az ilyen kérdésekre a természetes válasz a szabályozók bevonása. A legjobb, ha semleges szabályrendszert dolgozunk ki, hogy visszafogjuk a cég legrosszabb késztetéseit. Könnyebb is hagyni, hogy a szabályozók végezzék el a nehéz terheket – és megtartják a szabadságot, hogy vállat vonjanak, ha nem teszik.

Szabályozás kell, de elég? Lehet, de csak akkor, ha a pénzügyi szektor megelégszik azzal, hogy az innovációt a Big Techre és a mesterséges intelligencia új fajtájára hagyja.

Ami az AI-t illeti, a valóság az, hogy a szabályozók soha nem lesznek képesek lépést tartani. Ez nem rossz: azt várjuk, hogy az innováció a magánszektortól érkezzen. De az AI természete megnehezíti a szabályozást.

Először is, kevés olyan ember dolgozik a szabályozóknál, akik mély szakértelemmel rendelkeznek a gépi tanulásban és más mesterséges intelligencia-eszközökben, nem is beszélve a genAI-ról.

Másodszor, ahhoz, hogy lépést tarthassunk ebben a világban, hatalmas GPU-tömbök, grafikus feldolgozó egységek, az AI-alkalmazásokat tápláló gerincchipek és a felhőt alkotó adatközpontok hardvereinek irányítására van szükség.

A mesterséges intelligencia iparágban olyan induló vállalkozások, mint az OpenAI, a Big Tech szereplői, mint például a Microsoft és a Meta, chipspecialisták, mint az Nvidia, és felhőszolgáltatók, mint például az AWS. Ezek az óriások egyedülállóan hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, amelyek a legjobb tehetségeket gyűjtik össze – és megvásárolják az AI-rendszerek futtatásához szükséges számítási teljesítményt.

Sem a szabályozók, sem a vállalkozások nem határozhatják meg a napirendet, amíg ez így marad.

Vásárlóerő

A szabályozó testületek megpróbálhatnak szabályokat felállítani – és meg is kell tenniük, mert ők alakíthatják az alapvető normákat –, de nehezen tudják kezelni azokat az árnyalatokat, amelyekkel megakadályozhatják, hogy a bankok és mások visszaéljenek az AI-rendszerekkel.

Vannak azonban alternatívák. Az egyik, hogy visszatekintsünk arra, hogyan segítették a kormányok innovációs gazdaságukat a kezdeti időkben. A Szilícium-völgy például nagyrészt a NASA és az amerikai hadsereg 1950-es és 1960-as évekbeli hatalmas beszerzési programjainak köszönheti sikerét.

Hasonlóképpen, csak a kormányoknak van lehetőségük arra, hogy belépjenek az AI-infrastruktúra piacára, és olyan GPU-kat vásároljanak saját kutatási programjaikhoz, amelyek megfelelnek a Big Tech méreteinek. Ez az egyik módja annak, hogy normákat állítsunk fel a részvételen és a vezetésen keresztül, ahelyett, hogy a végtelenségig lépést tartani újabb szabályok írásával.

Mi a helyzet a pénzügyi szolgáltatásokkal? Egyelőre semmi jele annak, hogy a kormányok készek lennének e szerep betöltésére, ami más iparágakat a Big Tech kegyére hagy.

A lecke hasonló: a Wall Streetnek olyan fontos ügyfelévé kell válnia a Big Tech számára, hogy szabványokat állíthasson fel az AI kezelésében.

A probléma a méret. Még egy JP Morgannek sincs annyi ereje, mint egy Microsoftnak ezen a téren. Soha nem tudta igazolni a költségeket.

Nyílt forráskódú AI

De mi a helyzet az iparággal mint csoporttal? Van mód arra, hogy a Big Finance – a világ vezető fintecheivel szövetségben – egyesítse az erőforrásokat, és stratégiai ügyfélré váljon?

A bankok nem szoktak együtt játszani. Egy ilyen megközelítés teljesen idegen lenne.

Másrészt a bankok lassan átmelegednek a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésére. Felismerik, hogy a kód megosztása számos nem alapvető funkcióhoz – mivel a közösségi játékosok tulajdonosok helyett – jobb minőségű és rugalmasabb szoftvereket hozhat létre.

Működik a nyílt forráskód a genAI számára?

A válasz nem egyértelmű. Néhány nagy technikus ezen a téren nyitott a fejlesztésével, mint például a Meta, amely lehetővé teszi az AI induló vállalkozások számára, hogy letöltsék és adaptálják egyes modelljeit.

A nyílt forráskódú iparági szabványok megkövetelik, hogy minden felhasználási esetet engedélyezzenek, de kevés genAI induló vállalkozás felel meg ennek a kritériumnak. A legtöbb, köztük az abszurd nevű OpenAI, zárt üzletet üzemeltet.

Ez azért van, mert a genAI nem olyan, mint a többi szoftverkategória. A forráskód csak egy komponens. Ugyanilyen fontosak az edzési adatok és az adatok kategorizálása. Ma még nincs egyetértés az AI-iparon belül arról, hogy mit is jelent a „nyílt forráskód”.

Itt a nyitás a pénzintézetek előtt. A bankok, tőzsdék és adatszolgáltatók együttesen birtokolják az adatok kritikus tömegét, amelyek nagy része a tőkepiacokra és a pénzügyi szolgáltatásokra jellemző. Elméletileg, ha lenne egy mechanizmus ezen információk összesítésére, akkor lehetne alapja a kód és a hozzá tartozó szabványok közös fejlesztésének.

Az eladók ellenállnának minden olyan lépésnek, amely tönkreteszi üzletüket; a bankok és a biztosítók nem hajlandók együttműködni semmiben, ami alapvetőnek tekinthető. Másrészt a pénzügyi szolgáltatásokon belül lehetnek olyan területek, amelyek a legtöbb szereplő számára nem központi szerepet töltenek be, és ahol kívánatos lehet egy iparági megoldás. A digitális identitás, a megfelelőség, a jelentéstétel és a kockázatkezelés szempontjai mind eszünkbe jutnak.

DigFin tudja, hogy ez egy nagyon spekulatív elképzelés, amely talán soha nem igazolja azt a hatalmas erőfeszítést, amelyre szükség lenne ennek megvalósulásához. Másrészt mennyire fontos, hogy a pénzügyi szektor alakítsa a jövőjét ahelyett, hogy passzívan várná, hogy a Szilícium-völgy ezt megtegye a helyén? Talán itt térünk vissza ahhoz az elképzeléshez, hogy a kormány az AI nagy ügyfele. Ahhoz, hogy a kormány ebben a minőségében járjon el, saját programokra van szüksége. A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a mesterséges intelligencia korában jó kiindulópontnak tűnik.

Időbélyeg:

Még több DigFin