HUB-IN Interviews | Talking Institutions For Collective Action

Újra kiadta Platón

Követő: 0

HUB-IN-interjúk: Fókuszban a történelmi városi területek (HUAs) projektek finanszírozási modelljei

Az örökségregenerálás finanszírozási környezetének fejlődésével új lehetőségek nyílnak meg. A múltbeli és jelenlegi projekteket tekintve a finanszírozás túlnyomórészt klasszikus állami és magánfinanszírozási forrásokból származik. Ugyanakkor rá fogunk jönni, hogy a közösségi finanszírozás és a közösségi finanszírozás egyre inkább a finanszírozási mix részévé válik.

HUB-IN A helyek mernek kísérletezni új pénzügyi struktúrákkal, kombinálva a hagyományos állami finanszírozási forrásokat más (magán) finanszírozási forrásokkal. Ban ben újszerű pénzügyi struktúrák létrehozásaA HUB-IN városok gondosan egyensúlyozzák a hatalom és a befolyás elosztásának lehetséges eltolódásait, hozzájárulva városuk befogadó és fenntartható fejlődéséhez.

A mai nap szakértője: Tine De Moor az Erasmus Egyetem Rotterdami Menedzsment Karán

Tine De Moor – Szociális Vállalkozás professzora
Institutions for Collective Action, Erasmus Egyetem
Rotterdamban.

Rotterdami Menedzsment Iskola– A Rotterdam School of Management elsődleges célja a nemzetközi karriert befutó vállalati vezetők fejlesztése, akik innovatív gondolkodásmódjuk fenntartható jövőbe átvitelével a pozitív változás hajtóerejévé válhatnak.

Melyek a kollektív cselekvés intézményei?

A kollektív cselekvés intézményei a közvetlen érdekelt felek által alulról felfelé alakított szervezetek, amelyek célja, hogy személyes (anyagi) és társadalmi érdekek érvényesítése érdekében együttműködjenek.. Történelmileg folyamatosan alakulnak ki a kollektív cselekvés intézményei. Valahányszor van egy közös igény, az emberek szervezkedhetnek, hogy közösen rendezzék ezt a szükségletet. Normális esetben az elegendőség alapelv, a résztvevőknek nem kell vagy nem kell több, mint amennyi szükséges. Gyakran vannak szabályozások az elegendőség elve körül. A nyereséget a szükségletek, nem pedig az igények alapján osztják el. Ezek a közös alapelvek.

Mi a status quo ma?

Ebben a szakaszban a legfontosabb felismerni a kezdeményezések és kontextusuk sokféleségét. Nincs egyetlen megközelítés. A szövetkezetek például különféle módokat kínálnak a társadalmi és gazdasági hozamok körben tartására. Az energiatermelésben a társadalmi megtérülés általában melléktermék, amely egy későbbi szakaszban jelentkezik. Míg az egészségügyi szövetkezetekben a társadalmi megtérülés kezdettől fogva lényegesebb.

Hogyan tehetik lehetővé a kollektív cselekvés intézményei egészséges üzleti modelleket a városi örökség regenerációjában?

Nagy segítség lehet, ha a közösség valóban hasznosítani tudja az örökségi helyszínt. Van egy példa egy iskolaépületre, amelyet napközben tanóráknak, este pedig helyi vállalkozók műhelyeinek tartottak. A megosztási gazdaság valóban jó lehetőség a különböző üzleti modellek lehetővé tételére. Ez megköveteli a különböző felhasználók igényeinek alapos számbavételét. Megtalálhatják egymást az emberek a különböző funkciókban? A finanszírozás nemcsak kollektív tőke, hanem a költségek elkerülése is.

Melyek a kihívások?

Az örökség fenntartásának tényleges költségeinek alábecsülése kockázatot jelent. A polgári közösségeknek reális terveket kell készíteniük. A köztisztviselőknek minden egyes polgár-kollektívát komolyan kell venniük. De elvárják ezektől a kollektíváktól is, hogy komolyan vegyék az örökség helyreállítását. A bizalom kulcskérdés. Hisznek-e a közintézmények és a finanszírozók a közösségben? És fordítva? A köztisztviselők is állampolgárok a végén. Ezenkívül a legaktívabb polgárok általában a kiváltságosabbak, a kormányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az örökség megújulása inkluzív módon történjen.

Fókusz : A kollektív cselekvés intézményei

A kollektív fellépés „minden olyan alkalomból áll, amikor az emberek csoportjai egyesített erőforrásaikat – beleértve saját erőfeszítéseiket is – közös erőfeszítésekre fordítják” (Tilly és Tilly, 1981). Nem szokatlan azonban, hogy e szervezetek tagjai is részt vettek tiltakozó mozgalmakban, mint például sok városi és vidéki lázadásban a késő középkori Németalföldön (lásd pl. a flamand sarkantyús csatát (1302)), de még sok példa található.

A forrásfelhasználást szabályozó szabályok felállítása mellett az intézménybe való bejutás általában szigorúan szabályozott. mivel a tág értelemben vett kollektív fellépés névtelen személyek nagy tömegeit érintheti, a kollektív cselekvés intézményeire a kizárólagosság jellemző: csak azok válhatnak taggá, amelyek megfelelnek bizonyos feltételeknek.

A kollektív fellépés intézményei például a Commons, Guilds, Waterboards, Beguinages, Cooperatives.

forrás : www.collective-action.info