A NATO-nak hadianyag-problémája van, és Európának fel kell lépnie

A NATO-nak hadianyag-problémája van, és Európának fel kell lépnie

Forrás csomópont: 2465348

Márciusban az Európai Unió országai ígéretet tettek Ukrajnának szállítására 1 millió tüzérségi lövedék 2024 tavaszára. Most már világos, hogy az EU nem valószínű, hogy kézbesítené ígéretére. Eközben az Atlanti-óceán másik oldalán, 2022 és 2023 között az amerikai hadsereg sikerült in megduplázásával havi Termelés 155 mm-es kagylóból.

A háború Ukrajnában égetően szükséges volt lendület nak nek megújítása az európai védelmi ipar. Az ukrán fegyveres erők fegyverrel való ellátására tett erőfeszítések nyilvánvalóvá váltak megdöbbentő hézagok Európa nagyszabású konfliktusra való felkészültségében. Úgy találták, hogy az európai nemzetek nem csupán megfelelőek lőszerkészletek, hanem a szükséges ipari bázis is készletek feltöltése lépést tartani Ukrajna folyamatos fegyverek iránti könyörgésével. Ugyanakkor az Egyesült Államok saját termelési kihívásai és egymással versengő regionális prioritásai azt sugallják, hogy az európai NATO-tagok nem számíthatnak arra, hogy Washington megmenti a helyzetet.

A NATO-nak hadianyag-problémája van, és az európai védelmi iparnak fokoznia kell. Itt az ideje nagyban gondolkodni.

Míg az európai hadianyagokkal kapcsolatos beszélgetések nagy része a 155 mm-es tüzérségi lövedékek gyártása és szállítása, a tüzérségi lövedékekre való szűk összpontosítás nem képes megragadni az Európa hadianyag-kapacitásában szükséges fejlesztések teljes körét ahhoz, hogy a NATO hiteles elrettentő erőt tudjon fenntartani. Néhány európai NATO-tag számára a tüzérségi lövedékek csak a lőszerkészlet és a fegyveripar jéghegyének csúcsát jelentik.

Legalább három, egymással versengő lőszerigény van az európai védelmi iparral szemben, amelyek azonnali figyelmet igényelnek. Először is, az európai államoknak, a NATO-nak és az Európai Uniónak továbbra is fegyverekkel kell ellátnia Ukrajnát. Ezeknek a lőszereknek a forrásai közé tartozik a (fogyatkozó) készletekből történő folyamatos kivonás, a korábban meglévő megrendelések Ukrajnába történő átadása, valamint olyan új hadianyag-rendelések, amelyek gyártása viszonylag gyorsan megnőtt, mint például a 155 mm-es héjak.

Másodszor, az európai NATO-tagoknak újra kell tölteniük saját fegyverkészleteiket az Ukrajnába szállított szállítmányokkal, beleértve a tüzérségi lövedékeket, a páncéltörő rakétákat, a nagyobb hatótávolságú rakétákat és a föld-levegő rakétákat. E fegyverek egy része a hidegháborúból származott, és az elavuláshoz közeledett; mások aktuálisabbak voltak. Mindkét esetben a nemzeteknek meg kell vásárolniuk ezeknek a fegyvereknek a modern verzióit, vagy más képességeket kell alkalmazniuk, amelyek ugyanazokat a küldetéseket teljesítik.

Ez sürgős követelmény: A NATO nem tervezheti, hogy Oroszország túl gyenge vagy elterelődött hogy fenyegetés legyen. Ha Európa ipari bázisa nem tudja elég gyorsan teljesíteni ezeket az igényeket ahhoz, hogy biztosítsa a NATO rövid távú készenléti követelményeit, a tagoknak meg kell fontolniuk külföldi beszállítók vagy alternatív képességek vásárlása, például újszerű lárvák vagy légvédelmi megoldások.

Harmadszor, az európai NATO-tagoknak nagyobb készleteket kell felhalmozniuk modern és jövőbeli fegyverekből, hogy az évtized végéig megfeleljenek a felülvizsgált védelmi követelményeknek. Az orosz-ukrán konfliktus rávilágított Európa korábbi háborús tartalékainak elégtelenségére: nem elég a készleteket feltölteni – bővíteni kell.

kitartó elhúzódó konfliktusok lőszerigényét valószínűleg sokkal magasabb, mint a NATO főtitkáraként korábban értékelt felvételt nyer tavaly. E követelmények teljesítése érdekében az európai nemzeteknek olyan modern fegyvertárat kell felépíteniük, amely alkalmas egy elhúzódó konfliktusra a következő évtizedben. Ez a precíziós irányítású lőszerekkel, cirkáló rakétákkal és másokkal kezdődik nagy hatótávolságú ütési képességek. Csoportos fegyvervásárlások, például a NATO által támogatott fegyverek Vásárlás A Patriot rakéták növelné az európai vásárlóerőt, és potenciálisan csökkentené az egységköltségeket.

A jelenleg forgalomban lévő fegyverek vásárlása során a NATO-tagoknak egyidejűleg ki kell fejleszteniük a lőszerek következő generációját, és olyan fejlett technológiákat kell alkalmazniuk, mint a hiperszonikus, autonóm és olcsó fegyverek. A meglévő fegyverek gyártási ütemezése és a jövőbeli fegyverek fejlesztési ütemezése megkívánja Európának, hogy most befektesse, hogy az évtized végére elegendő készletet szerezzen. A jövőbeli fenyegetésekkel kapcsolatos bizonytalanságok miatt ezeknek a fejlesztési programoknak a sokoldalú és moduláris fegyverek amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a katonai tervezők számára a forgatókönyvek széles körében.

Ezen túlmenően a NATO-hadseregeknek a teljesítménykövetelményeken túl az európai gyárthatóságot és a valódi interoperabilitást kell prioritásként kezelniük a jövőbeli hadianyag-programok tervezési kritériumaiként.

Végül, e három prioritás megvalósítása során Európának elő kell mozdítania egy olyan hadianyag-ipari bázist, amely képes felvenni a versenyt egy mozgósítottak orosz ipari bázis. A kommentelők gyakran rámutatnak Európa bruttó hazai terméke hogy közel nyolcszorosa Oroszországénak, de a GDP önmagában nem termel fegyvert. Az Európai Unióval együttműködve a NATO-nak – tekintve összehívó erejét és szerepét a hadianyag-követelmények és -szabványok megállapításában Európa nagy részére – párbeszédet kell vezetnie arról, hogyan lehet támogatni egy olyan európai védelmi ipart, amely nemcsak a készletek újratöltésére és növelésére, hanem magas szintű készletek biztosítására is képes. -technológiai fegyverek a jövőben.

Az európai hadianyag-ipar stratégiai megközelítésébe beépült az a felismerés, hogy nem minden lőszer egyforma, és Európának esetleg fizetnie kell a többlet- vagy túlfeszültség-kapacitás fenntartásáért. Egyes fegyverek – például a tüzérségi lövedékek – gyártási kapacitása gyorsabban növelhető, és így jobban helyettesíthető, bár rendszeres kormánybefektetést igényel. Más gyártósorok – például a cirkáló és az elfogó rakéták esetében – kevésbé rugalmasak, ezért a parancsoknak idővel konzisztenseknek kell lenniük, hogy a NATO-nak elegendő mennyisége legyen, amikor szüksége van rájuk.

Két évvel az ukrajnai háború után az európai védelmi tisztviselők e változatos követelések valóságát közelítik meg. Ez pozitív jel, de az európai NATO-tagoknak gyorsan kell cselekedniük, hogy teljesítsék a vállalt kötelezettségeiket növelni a védelmi kiadásokat és biztosítsa a tartós igény jel kritikus lőszerekhez. Oroszország jóval megelőzi Európát bővülő lőszerei termelési kapacitás. Itt az ideje, hogy az európai NATO-tagok elismerjék fegyverigényeik valódi mértékét, és stratégiai megközelítést alkalmazzanak ezek teljesítése érdekében rövid és hosszú távon.

Katherine Kjellström Elgin a Stratégiai és Költségvetési Értékelési Központ munkatársa, ahol az amerikai és európai védelmi stratégiákra összpontosít. Ő a szerzője a hamarosan megjelenő CSBA-jelentésnek: „Több azonos? Az orosz hadsereg jövője és változási képessége. Tyler Hacker a CSBA tudományos munkatársa, ahol a nagyhatalmi konfliktusokkal foglalkozik. Ő a szerzője a "A pontosságon túl: Amerika ütési előnyének fenntartása nagyhatalmi konfliktusokban. "

Időbélyeg:

Még több Defense News Global