Posztsorozatunk folytatása a A parlamenti állandó bizottság jelentése Az indiai szellemitulajdon-jogok rendszerének áttekintéséről ebben a bejegyzésben a Jelentés szellemi tulajdonjogokkal és hagyományos tudással (TK) kapcsolatos ajánlásaival foglalkozom. A Jelentés többi bejegyzése megtalálható itt, itt, itt, ittés itt.
A jelentés legfontosabb elemei
Az EGSZB-jelentés TK-ra vonatkozó észrevételei azzal a siránkozással indulnak, hogy a TK és az alulról építkező innovátorok őshonos találmányai gyakran nem felelnek meg a szabadalmazhatóság kritériumainak, és hogy a megfelelő jogszabály hiánya hogyan teszi az ilyen találmányokat védelem nélkül. Megjegyzi, hogy a jelentős TK-val rendelkező közösségek nem ismerik a szellemi tulajdonjogokat, ami ahhoz vezetett, hogy a gyakorló szakemberek nem részesülnek pénzben a rendszerből.
A jelentés első célja az 3. szakasz (p) 1970. évi szabadalmi törvényének, amely ezt mondja „olyan találmány, amely tulajdonképpen hagyományos tudás, vagy amely hagyományosan ismert komponens(ek) ismert tulajdonságainak összesítése vagy megkettőzése” törvény értelmében nem minősül találmánynak. A jelentés megjegyzi, hogy ez a szakasz túlságosan korlátozóan fogalmaz. Ezért azt javasolja, hogy ezt a rendelkezést felül kell vizsgálni a TK-alapú kutatás és fejlesztés ösztönzése érdekében. Ezen túlmenően azt javasolja, hogy a felülvizsgálat során rendelkezzenek a TK-ra vonatkozó szabadalmi igénypontok vizsgálatának biztosítására is, a visszaélés/kihasználás megelőzése érdekében.
A TK visszaéléseinek eseteire összpontosítva a Jelentés megállapítja a TK megfelelő dokumentálási mechanizmusának hiányát, valamint felhívja a figyelmet a Hagyományos Tudás Digitális Könyvtárának (TKDL) hiányosságaira a TK hatékony forrásaként és annak védelmében. A blogon korábban is láttak olyan bejegyzéseket, amelyek a TKDL bizonyos hiányosságait jelezték, mint pl itt. Ehhez a Jelentés az adatbázis megerősítését javasolja, anélkül, hogy belemélyedne abba, hogy pontosan mik a hiányosságok, illetve milyen intézkedéseket kell tenni a javításukra. Egy másik érdekes javaslat ebben a vonatkozásban az a javaslat, hogy a kormány közös tulajdonossá váljon a szellemi tulajdonjogok követelésében az alkotók/közösségek mellett, hogy korlátozzák a hűtlen kezelést.
A jelentés azt is javasolja, hogy „a hagyományos ismeretek földrajzi árujelzőként való bejegyzése” (Jelentés 76. oldala), ha szorosan kapcsolódik egy adott helyszínhez. Ez, azt sugallja, ez lenne „nagyon előnyös a hagyományos ismeretek szellemi tulajdonjogokká való megszilárdításában”. A jelentés ezt követően megvitatja a hasznossági modellek/rövid távú szabadalmak tanulmányozásának szükségességét, mint a szabadalmak alternatív formáit, amelyek életképes eszközei lehetnek a TK védelmének az országban.
Elemzés
A jelentés meglehetősen leegyszerűsítő álláspontot foglal el a TK és a biztosítandó védelem értelmezésében. Először is, úgy kezeli, mint adott a definíció a TK. Az egyik legnagyobb akadály az IP és a TK metszéspontja tekintetében az meghatározási nehézség hogy pontosan mi jár a hagyományos tudással. Tekintettel erre a nehézségre, pusztán annak felvetése, hogy a szabadalmaztatást elérhetővé kell tenni a TK-n alapuló innovációk vagy fejlesztések számára, nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy nincs meghatározva, hogy pontosan mit védenek, miért oltalmazzák, és hogy pontosan milyen kedvezményezettek. ebből valóban profitálni fog.
Változó fókusz
A jelentés a defenzív védelemről az ország hagyományos tudásrendszereinek pozitív védelmére helyezi a hangsúlyt. A defenzív védelem olyan mechanizmusokat foglalna magában, mint a TKDL, amelyet azzal a szándékkal hoztak létre, hogy megakadályozzák, hogy a közösségen kívüliek hagyományos tudással rendelkező személyek szellemi tulajdonjogot szerezzenek ilyen tudás felett. A pozitív védelem viszont azt jelenti, hogy a TK-t aktívan be kell vonni a hagyományos szellemi tulajdoni rendszerbe, hogy védelmet biztosítsanak neki, és utat teremtsenek kereskedelmi hasznosításához. Ez a védelem vagy be van ágyazva az adott ország meglévő szellemi tulajdoni keretrendszerébe, vagy azon keresztül sui generis jogszabályok/ rendszerek, mint pl Kenyatörvény a hagyományos ismeretek és a kulturális kifejezések védelméről, 2016 és PanamaAz őslakos népek kollektív szellemi tulajdonjogainak speciális rendszere.
Érdekes megjegyezni, hogy az ajánlások középpontjában a TK formális szellemi tulajdonjogok rendszerébe való bevonásának lehetséges gazdasági előnyei állnak. Ez a fajta egyedi fókusz nem ismeri fel a formális szellemi tulajdon rendszerének korlátait a TK védelmében. Túl nagy hangsúlyt fektet a a hagyományos tudás birtokba vétele mint kulturális értékének vagy bármely más jelentőségének felismerése a kiinduló közösség számára. Az ilyen hangsúly figyelmen kívül hagyja, hogy a TK-hoz fűződő kulturális érték, hiedelmek nagyobb jelentőséggel bírnak a közösség számára. Ha egy ilyen beavatkozás középpontjában a gazdasági érdek áll, akkor a TK-n keresztül fejlődő és a hagyományos életmódra reagáló technológiák elveszíthetik kulturális jelentőségüket, vagy ami még rosszabb, kulturális törléshez vezethetnek. Elismerés és tisztelet a hagyományos értékek és a kultúra kell, hogy legyen a fókuszpont. Azt sem értékeli, hogy egy közösség mekkora értéket tulajdoníthat a TK-nak a formális IP-rendszerbe való beillesztésében. Úgy tűnik, hogy a közösségeket felekként kezeli, amelyek csak hasznot húznak a szellemitulajdon-védelem jóindulatából, nem pedig legitim alkotóknak és érdekelt feleknek.
A szabadalmak mint csodaszer?
A jelentés bizonyítékok nélkül azt sugallja, hogy a formális szellemi tulajdon rendszeréből való kizárás az oka a TK elhanyagolásának. A továbbiakban azt javasolja, hogy a TK alkotói és birtokosai tudatosítsák az újdonság és a feltalálói lépés fogalmát. Különösebb háttér nélkül a javasolt modell a TK bevonására a szellemi tulajdon rendszerébe az, hogy a kormány közös tulajdonosként jár el (erről a partnerségi modellről és annak következményeiről egy közelgő vendégposztban lesz még szó). Ennek során nem veszi figyelembe, hogy a TK szabadalmazhatósági kritériumoknak megfelelő termékké való átalakítása hogyan változtathatja meg annak jellegét és jelentőségét az alkotók/gyakorlati szakemberek számára, ahol a gazdasági értéke elsőbbséget élvez az ilyen TK bármely eredendő vagy kulturális értékével szemben. Ez a modell sem ismeri el a kezdeményező közösségeket hagyományos tudásuk letéteményeseként. Miközben azt javasolja a kormánynak, hogy közös tulajdonosként lépjen fel, figyelmen kívül hagyja az ilyen közösségek kormány által kiváltott marginalizálódását és elnyomását (lásd a példákat itt, ittés itt). Végezetül, a visszaélések megelőzésének említésén kívül a Jelentés nem ad egyértelmű utalást arra vonatkozóan, hogy a kormány közös tulajdonosa pontosan milyen előnyökkel jár az alkotóknak.
A Jelentés azt sem részletezi, hogy miként javasolja a TK közösségi védelmének biztosítását a formális szellemi tulajdoni rendszeren belül, amikor az utóbbi szinte kizárólag az egyéni hozzájárulás elismerését szolgálja, a munkájuk védelmének megfelelően. Azt sem ismeri el, hogy a formális szellemitulajdon-védelem ösztönzője a tulajdonjog és a kereskedelmi hasznosítás tekintetében nem kell szükségszerűen az innováció hajtóereje a hagyományos vagy őslakos közösségeken belül.
Kritikamentes megközelítés
Az árnyalatok hiánya a jelentésben azt mutatja, hogy nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a hagyományos tudásrendszerek hogyan lehetnek túlzottan védettek a létrejövő hozzáférési korlátokkal, és hogyan nem tartoznak teljes mértékben a formális szellemi tulajdon rendszerébe. Ebben a feltalálói lépés és az újdonság fogalmának indukálásával a TK-ban az innováció költségei emelkednének. A TK gyakran olyan inkrementális és együttműködési erőfeszítések eredménye, amelyek általában generációkon átívelnek. Amikor egy olyan rendszert, mint a TK, amely nagymértékben támaszkodik a szóbeli kommunikációra, formalizálják, az ilyen tudás befogadó közösségei olyan hozzáférési akadályokkal szembesülnek, amelyek egy ilyen rendszer bevezetése előtt nem léteztek. A technikai fogalmak, például az újdonság pusztán tudatosítása csak azt jelzi, hogy a TK jelenlegi formájában nem tekinthető védelemre méltónak, hacsak nem szabja meg magát a formális szellemi tulajdoni követelményeknek.
Másrészt a formális szellemi tulajdon rendszere sem képes teljes mértékben lefedni a TK-rendszereket, mivel a formális IP-kimenetek gyakran nem veszik figyelembe a hagyományos tudásrendszerek működési módját az innováció, az alkotás vagy a terjesztés terén. A nemzedékeken keresztül továbbadott hagyományos tudás nagy része megerősíti és megszilárdítja a kulturális kifejezést és identitást. Ez aztán felveti a kérdést kulturális magánélet. Példa erre található a Foster kontra Mountford, egy ausztrál IP-eset, amelyben egy antropológus kulturális információkat rögzített és publikált a Pitjantjatjara közösség, őslakosok Dél- és Közép-Ausztráliából. A közösség megpróbálta megállítani (és a Szövetségi Bíróság végzést adott a javára) ezen információk terjesztésének, mivel úgy vélték, hogy ez kultúrájuk és társadalmuk felbomlásához vezet, ha a közösségen kívüli emberek hozzájutnak.
Záró gondolatok
A Jelentés a TK kereskedelmi forgalomba hozatalára helyezi a hangsúlyt annak biztosítására, hogy a gyakorló szakembereket ne fosszanak meg a potenciális gazdasági előnyöktől, figyelmen kívül hagyva a formális szellemi tulajdoni rendszerben rejlő korlátokat, és nagyon kritikátlan javaslatokat ad, amelyek nem indokolják, hogyan és miért van szükség rájuk. A jelentés nem foglalkozik az őslakos identitással, kultúrával és gazdasággal kapcsolatos aggályokról szóló diskurzussal, amikor a szellemi tulajdonhoz és a hagyományos tudáshoz kapcsolódik. Nem ismeri fel a lehetséges konfliktusokat a formális IP rezsim és a TK rendszerek között. Nem sikerül olyan életképes megoldásokat sem elérni, amelyek megakadályoznák a hagyományos tudás kisajátítását és kiaknázását, amely nem korlátozódik a hagyományos tudásrendszerek innovációjának a meglévő szellemi tulajdon keretébe illeszkedő módosítására. Összességében nagyon felületes megközelítést alkalmaz a hagyományos tudásrendszerek kezelése és megértése során.
Kapcsolódó hozzászólások
- "
- 2016
- hozzáférés
- Fiók
- Minden termék
- cikkben
- Ausztrália
- akadályok
- Legnagyobb
- Blog
- épít
- esetek
- Okoz
- CGI
- változik
- követelések
- Kolumbia
- kereskedelmi
- közlés
- Közösségek
- közösség
- összetevő
- kiadások
- Bíróság
- létrehozása
- alkotók
- kultúra
- adatbázis
- foglalkozó
- Fejlesztés
- DID
- digitális
- Zavar
- vezetés
- Gazdasági
- gazdaság
- Hatékony
- Bonyolult
- Arc
- Szövetségi
- Végül
- vezetéknév
- megfelelő
- Összpontosít
- forma
- Keretrendszer
- Kormány
- Vendég
- Vendég bejegyzés
- tart
- Kezdőlap
- Hogyan
- HTTPS
- Identitás
- kép
- befogadás
- India
- információ
- Innováció
- innovátorok
- szellemi tulajdon
- kamat
- találmányok
- vizsgálat
- IP
- IT
- tudás
- vezet
- Led
- szint
- könyvtár
- Korlátozott
- elhelyezkedés
- modell
- érdekében
- Más
- tulajdonos
- Létrehozása
- szabadalom
- Szabadalmak
- Emberek (People)
- növények
- Hozzászólások
- megakadályozása
- Termékek
- ingatlan
- javaslat
- védelme
- védelem
- jelentést
- követelmények
- kutatás
- kutatás és fejlesztés
- válasz
- Kritika
- Series of
- So
- Társadalom
- Megoldások
- Dél
- kezdet
- Tanulmány
- rendszer
- Systems
- cél
- Műszaki
- Technologies
- transzformáló
- kezeli
- hasznosság
- érték
- belül
- művek