Trillió rubelen keresztül égő Oroszország

Az orosz kormány megkezdte megtakarításainak kimerítését, és a költségvetés bankszámláin felhalmozott rubeltartalékának már több mint felét elköltötte.

Most nyitják meg a malacperselyt, az orosz szuverén vagyonalapot, a National Wealth Fund néven, amely az olaj- és gázeladásokból származó megtakarításokat fekteti be, és időnként fedezi a szövetségi költségvetés kiadásait, amelynek egyik fő célja az orosz nyugdíjrendszer támogatása.

Az orosz sajtó most arról számol be, hogy csütörtökön Mihail Misustyin miniszterelnök rendeletet írt alá a Nemzeti Jóléti Alapból ezermilliárd rubel elkülönítéséről a nyár eleje óta a bevételi bevételnél többet költött szövetségi kincstár hiányának fedezésére.

A pénzeszközöket egyebek mellett az állampolgárokkal szembeni szociális kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, valamint az állami hitelfelvétel pótlására, az államadósság törlesztésére, valamint a régiók költségvetési hitelnyújtására fordítják – ismertette a Pénzügyminisztérium.

Június-szeptemberben 1.5 milliárd rubel hiány alakult ki a költségvetésben, amit a kormány a „rubelzseb” – a Pénzügyminisztérium bankszámláin vezetett pénzeszközei – terhére fedezett. Volumenük a június 5.3-jei 1 billió rubelről október 2-re 19 billió rubelre csökkent a Szövetségi Pénzügyminisztérium szerint.

És bár a Pénzügyminisztériumnak van rubeltartaléka körülbelül egyhavi kiadásokra, az osztály már nem tudja elkölteni.

Emellett az állami források kivonása is gondot okozott a bankoknak, amelyek kénytelenek a jegybanktól hitelt felvenni a kiáramlás fedezésére. Szeptemberben 1.1 billió rubelt vettek fel a szabályozótól, amivel egy hónap alatt 36%-kal növelték teljes adósságukat.

Ugyanakkor a költségvetési terv a kiadások meredek növekedését feltételezi – az év hátralévő hónapjaiban 20%-kal, 9.3 billió rubelig. Ilyen inputokkal pedig az éves költségvetési hiány meghaladhatja a Pénzügyminisztérium által vállalt 1.3 milliárd rubelt, különös tekintettel az év végén életbe lépő uniós olajembargóra – írják a Raiffeisenbank elemzői.

A kincstári „lyuk” befoltozásának fő forrása a Nemzeti Vagyonalap lesz – vélik. A 2022-es kiadások pedig csak a kezdet.

A 2023-25-ös költségvetés tervezetébe a kormány belefoglalta az alap szabad pénzének kétharmadának elköltését.

Összesen 7.5 billió rubelt tartalmaz, amely folyékony. A költségvetési tervezet szerint a jövő év végére már csak 2.6 milliárd rubel marad ezekből az alapokból, 2024 végére pedig már 2.3 milliárd rubel.

Az NWF teljes volumene a Pénzügyminisztérium szerint két év alatt csaknem felére, 5.9 billió rubelre csökken.

És ez a jelenlegi tervek alapján történik. Az orosz hadsereg 300,000 700,000 behívott fővel való kiegészítése, miközben a becslések szerint a munkaerő XNUMX XNUMX fő a szomszédos országokba menekült, még nagyobb nyomást fog gyakorolni a deficittel költő országra.

Technokraták csődöt bámulnak?

Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke mondott még áprilisban, hogy „a második negyedévben vagy a harmadik elején a szerkezeti átalakulás szakaszába lépünk”.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy „vége van annak az időszaknak, amikor a gazdaság meg tudott élni a tartalékokból”.

Oroszország évek óta többletnek örvend az olaj- és gáztermelés növekedése miatt, így Vlagyimir Putyin elnöke szociális jólétre és olyan dolgokra költhet, mint a nemrég bemutatott moszkvai kerék.

Most azonban a deficites kiadások időszakába lépnek, részben azért, mert a bevételek csökkennek, miközben Oroszország GDP-je 4.2%-kal zsugorodott a második negyedévben, ami 2010 óta a legnagyobb ilyen visszaesés a növekedési ütemben, ha figyelmen kívül hagyjuk a 2020 márciusi időszakot.

Jelenleg negyedévente körülbelül 1 billió rubelt égetnek el, ami körülbelül 20 milliárd dollárt jelent, vagyis nem messze az adóbevételük 10%-ától.

Ez óriási szakadék, mivel az adósságpiacok nagyrészt el vannak zárva Oroszország előtt, legalábbis ami a londoni és New York-i pénzügyi erőket illeti.

Még mindig van pufferük. Eddig „folyószámla” megtakarításaikon mentek keresztül, most pedig megnyitják tényleges megtakarításaikat, és ha ezek kimerülnek, csak annyit költenek el, amennyit adóként kapnak.

Katonai kalandjuk finanszírozásához ezért előfordulhat, hogy egyre többet kell elvonniuk a civil társadalomtól, ami hatalmas terhet ró, amely az egész állam összeomlását kockáztathatja.

Ezért úgy gondolják, hogy Putyin megpróbálja véget vetni a konfliktusnak most, hogy elfoglalta azt a területet, amely előnyt jelent számára a további behatolásokhoz az elkövetkező években.

A Háborúkutató Intézetnek van meghatározott hogy ha Ukrajna nem biztosítja Herszont, akkor Odesa és az egész Fekete-tengerhez való hozzáférésük nem lesz védhető, amint az elkövetkező években visszatér a felfrissült orosz hadsereg.

Kherson biztonsága érdekében pedig pufferre van szükségük a Krím-félszigeten, mivel nem meglepő, hogy Oroszország először 2014-ben vette át a Krím-félszigetet, majd nyolc évig készült arra, hogy a Krímből való előretörést követően némileg könnyedén elfoglalja Hersont.

Nézetének kifejtésére egyesek azt sugallják, hogy Putyin Elon Muskot, a SpaceX vezérigazgatóját használja fel, egy olyan cég, amely Oroszországtól azzal fenyegetőzött, hogy esetleg lelövi műholdait.

Ezek amerikai műholdak, háborús cselekménynek téve az ilyen akciókat, de Putyin ellenségnek nevezte az USA-t, valamint a NATO-t.

Musk ennek ellenére nyilvánosságot kapott meghívni Dmitrij Medvegyev, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke, hogy Moszkvába látogatjon, annak egyértelmű jeleként, hogy Muskot barátságosnak tekintik egy olyan országban, amely az USA-t ellenségnek nevezi.

Van javaslatok az USA azonban vizsgálatot indít Muskkal, biztonsági felülvizsgálatot a Starlink-on, valamint a Twitter megvásárlására irányuló ajánlatával kapcsolatban.

Musk biztonsági engedéllyel rendelkezik az Egyesült Államokban, de nyilvánosan felfedte, hogy Kína aggodalmát fejezte ki neki a Starlink Ukrajnának történő szállítása miatt.

Mindez arra utal, hogy a konfliktus valószínűleg még egy ideig folytatódni fog, Ukrajna megpróbálja felszabadítani Herszont, amíg a behívottak érkezésére vár.

A kérdés tehát az, hogy Oroszország megengedheti-e magának a kaland folytatását, mivel megtakarításaik úgy tűnik, a 2024. januári elnökválasztás előtt kimerülnek.

Putyin természetesen futni fog, és egyesek szerint ez az egész kaland csak azért volt, hogy bebiztosítsa 100. mandátumát, de az orosz média elkezdte dicsérni azokat, akiket ma technokratának neveznek.

Olyan emberek, mint Nabiullina, a központi bankár, valamint a közszolgálatban hatalmon lévők, akik hatékonyan irányítják az országot.

Lehet, hogy nem értenek egyet a háborúval, vagy nem, csak teszik a dolgukat. Felvetve azt a kérdést, hogy szükség esetén átvehetik-e az irányítást, és ha Oroszország eljut odáig, hogy nincs pénzük.

Ebben az esetben Putyin távozásának, ami egy bizonyos ponton természetesen eljön, mivel nem halhatatlan, nem kell kaotikusnak lennie.

Mert Putyinnak egy dolga volt, és azt meglehetősen jól csinálta: az orosz közszolgálat visszaállítása.

Ma már mindenféle propaganda folyik ezzel kapcsolatban, de mindenki tudja, hogy a kommunizmus nem működött annyira, hogy a 80-as évek végén és a 90-es évek elején éhezéshez és kenyérsorokhoz vezetett, ami a kommunizmus és a Szovjetunió összeomlását idézte elő.

Ez volt a közszolgálat összeomlása is, amely már nem működött. Összeomlás volt Kelet-Berlintől le az Adriai-tengerig, egészen… nos, Hersonig, majd fel Moszkváig.

Egyszerre történt mindez ezen a hatalmas területen, amikor nagyjából mindannyian ugyanazt a kaotikus élményt élték át a 90-es években, és ugyanilyen érdekes módon a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején mindannyian egy időben állították helyre közszolgálatukat.

Felvetve a kérdést, hogy vajon Putyin mennyire volt az, aki visszaállította a közszolgálatot Oroszországban, és mennyire volt ez természetes jelenség, ahogyan ez egy időben történt Lengyelországban is, Bukarestben és egész Kelet-Európában, amely ma már inkább a nyugat.

Utóbbiak természetesen megőrizték demokráciájukat, megcáfolva Putyin 100. ciklusának alaptézisét, miszerint Oroszországot bántalmazták vagy kizsákmányolták, amikor mindannyian ugyanazon a folyamaton mentek keresztül, egyszerre kapták vissza a lábukat, majd Putyin úgy döntött, továbbra is kormányoz.

De ebben a szakaszban minden bizonnyal világossá vált, hogy nem uralkodóvászon. És bár ő hozza meg a döntéseket, Oroszországot egyértelműen a tényleges uralkodók irányítják, akik látszólag semmi okot nem látnak arra, hogy Putyin ellen menjenek, mert csak várniuk kell, és persze a káoszt választani senkinek sem könnyű, így valószínűleg egy esetleges zökkenőmentes átmenetben reménykedik.

Látni kell azonban, hogy mit tesznek, ha elkezdenek kifogyni a pénzükből, mivel a valóság valamikor eléri ezt a nagyon kicsi országot, globális szempontból nézve, mindössze 1.7 billió dolláros gazdasággal.

Már most is érkeznek jelentések a csapatok alulellátásáról és így tovább, és addig még vannak megtakarításaik, és valószínűleg sokkal rosszabb lesz, odáig, hogy az ország akár teljesen csődbe is megy, mivel a háborúk rendkívül drágák.

Ez a szakasz tehát, amelyről Nabiullina beszélt, úgy tűnik, elérkezett Oroszország számára, vagy közeledik, amikor ezek a technokraták egyre nehezebb döntésekkel kezdenek szembesülni, amelyeknek ezen a ponton a bankrendszerükkel kapcsolatos aggodalmakat és az esetleges összeomlást kell magukban foglalniuk.