Az utolsó taxi áttekintés – A mérőműszer működése

Újra kiadta Platón

Követő: 0

Az Utolsó Taxinak egy érdekes ötlet van a szívében, de végső soron a mérőműszert folyamatosan futnia kell. Íme Az utolsó taxi ismertetőnk.

A Papers, Please 2013-as indulása óta mindenki tudatába hozta a sötéten szatirikus szimulációs játék koncepcióját, folyamatosan nőtt a koncepcióval kísérletező játékok száma. A ZenFri fejlesztő a legújabb, aki megpróbálja megpörgetni az ötletet a VR-ben, az utolsó taxival.

A játékos az egyetlen emberi taxisofőr szerepét tölti be egy sötét, disztópikus megavárosban, ahol a széles körben elterjedt robotautomatizálás miatt a megmaradt embereknek kínlódni kell a megélhetésért. A játékos karakter egy módosított repülő taxit vásárol az enyhén árnyékos Bucktól, aki egyben oktatóanyag-szolgáltatóként is szolgál, és tájékoztatja a játékost a fülke különféle funkcióiról, amelyekért most felelős. A Buck egyben az első viteldíjunk is, amely az első lehetőséget kínálja arra, hogy megbirkózzunk a mechanikával, és megtanuljuk az ügyfelek boldoggá tételének alapjait.

Sajnos a csalódások azonnal kezdődnek. A fülke minden egyes viteldíjhoz előre meghatározott útvonalon halad. A lejátszónak csak olyan funkciókat kell működtetnie, mint az ablaktörlő és a kürt, és ami a legfontosabb, hogy helyesen reagáljon az ügyfelek beszélgetésére, a legjobb válaszok pedig növelik a csillagok értékelését, és így több pénzt kereshet. Dönthet úgy is, hogy rögzít minden olyan beszélgetést, amely illegális tevékenységre utaló bizonyítékot tartalmaz, és egy szép pénzjutalomért beküldi a rendőrségnek.

Nyilvánvaló, hogy ez nem egy Őrült Taxi, és őszintén szólva, nem is annak kellett lennie. De furcsa, hogy egy jármű vezetőülésébe ülnek, és nem irányítják legalább valamennyire az irányt. Még a vezetési szokások finom változásainak mérése is az általános értékelésed befolyásolása érdekében a The Last Taxi játékmenetének egy kicsit tartalmasabb lett volna.

Az egyik alulhasznosított szerelő a különböző vezetőfülke-modulok energiaellátó rendszerei és a játék közben megszerezhető modok. Ezeket az Ön vére táplálja, egy injekciós üveg segítségével, amelyet a keze hátuljába helyeznek. Az extra fiolák pénzbe kerülnek, és azt gondolná, hogy ennek az egyedülálló energiarendszernek a túlzott használata kézzelfogható hatással lesz az Ön jólétére; talán egy vizuális effektus, amely megmutatja, hogy a játékos karaktere elfárad a vérveszteségtől. De nem – az egyetlen hátránya, hogy extra fiolák vásárlására kényszerülnek.

Maga a világ érdekesnek tűnik; egy erősen rétegzett cyberpunk társadalom, éles megosztottsággal a birtokosok és a nincstelenek között. Rengeteg tananyag áll rendelkezésre, nem csak a taxibeszélgetésekben, hanem a különféle digitális újságcikkekben is, amelyeket ha van ideje, elolvashatja. Csak kár, hogy ezt nem tárják fel mélyebben, vagy nem integrálják megfelelően a játékmenetbe. Különféle erkölcsi dilemmák vannak, de úgy tűnik, hogy az egyetlen következménye a banki egyenlegére vonatkozik, amitől furcsán távolságtartónak és érintetlennek érzi magát, még a szívbemarkolóbb történetek miatt is, amelyek a taxi hátsó ülésére kerülnek.

Nincsenek feliratok, így az egyetlen módja annak, hogy megtudja, mit mondanak ügyfelei, ha figyelmesen figyel, ami akadálymentesítési problémákat vet fel. A fülke „konzolja” a játékban állítható, de bár logikusnak tűnik, hogy egy taxi vezetési szimulátort ülve játsszunk, ülve nehéz jól látni a fülke monitorait, függetlenül attól, hogyan állítjuk be a konzolt.

Ez rávilágít egy különös aggályra az Utolsó taxival kapcsolatban – miért kellett ennek VR-ben lennie? Úgy tűnik, hogy a játék nem profitál a VR-beállítás további belemerüléséből. A fülke moduljaival való interakció gyakran nehézkes, és a környezetet csak a taxiablak szűk nyílásán keresztül lehet látni. Nehéz meghatározni, hogy a VR szempont mit biztosít, amit egy hasonló „lapos” játék nem.

Az Utolsó Taxinak legalább van egy hozzáértően összerakott világa. A művészeti stílus és az animáció stilizált, és az időnkénti ajakszinkronizálási problémák ellenére is meglehetősen kellemes látványt nyújt. Bár a szegélyeken az élsimítást módosítani kell, mert ahogy minden elmosódik a széleken, ami nagyon elvonja a figyelmet. Úgy tűnik, hogy az általános esztétika a 70-es/80-as évek visszadobott cyberpunkjához illik, amint az oktató jellegű és undorító, kötött felsőjével, vagy a szennyeződéstől átitatott sötét megavárosi környezettel, amelyet csak időnként világít meg neonfény.

A zene furcsa módon nem illik hozzá. A filmzene a melankolikus zongoraszámok felé fordul, amelyek jók az ügyfelek által elmondott szomorú történetek némelyikéhez, de egyébként egyáltalán nem illeszkednek a világ általános hangulatához. A fejlesztők jobban jártak volna, ha kivesznek egy lapot Bladerunner könyvéből, és egy Vangelis-ihlette elektronikus/szinti hangsávot keresnek.

A hangkialakítás egyébként rendben van, a fülke különféle funkciói ésszerűen kielégítő kattanást, sípolást és egyéb hangokat adnak. A hangjáték nagyon jó, ami szintén jó, hiszen ezek a beszélgetések biztosítják a játékmenet és interakció nagy részét. Az olyan karakterek, mint a robotcseléd, elektronikus modulációval rendelkeznek, hogy megfelelően mesterségesen szólaljanak meg, miközben jelentős mértékben megőrzik személyiségüket.

A The Last Taxi egyik problémája a rakodási idővel és a stabilitással kapcsolatos. A betöltés jóval több mint öt percig tart, és néha összeomlik indításkor. Más stabilitási problémák is vannak magán a játékon belül, ami frusztráló élményt jelent, és további optimalizálás szükségességéről beszél.

The Last Taxi Review – Végső benyomások

Az Utolsó Taxi központi feltevés érdekes és szilárd, és a körülötte teremtett világban van némi lehetőség, de hiányzik belőle a Papers, Please nagy tétje és elkeseredettsége, nem beszélve az esetleges vezetéstechnikai lehetőségekről. Ehelyett a játékos egy hozzáértően elkészített Uber-sofőr-szimulátort használ, és megpróbálja zsonglőrködni a banki egyenlegével, és kimondani a megfelelő megnyugtató szavakat az ügyfelének, hogy magas értékelést kapjon. Az eredmény kellemetlenül közel áll a való élethez azok számára, akik valaha is dolgoztak ügyfélszolgálati beosztásban.

Az Utolsó Taxinak megvolt a lehetősége egy érdekes, interaktív univerzumot létrehozni, de végül nem tudja megfelelően kihasználni az előfeltételét. A játékból hiányzik a mélység, és a politikai szatíra félszeg próbálkozásai csődöt mondanak egy olyan élményben, amely nélkülözi a jelentős hatást.

Az UploadVR nemrégiben módosította véleményezési irányelveit, és ez az egyik új, címkézetlen véleménykategóriánk. Bővebben olvashat rólunk tekintse át az irányelveket itt.

Mit szólt az Utolsó taxi ismertetőnkhöz? Tudassa velünk az alábbi megjegyzésekben!

Időbélyeg: Június 22, 2022