Az éghajlat kudarcra van ítélve, ha továbbra is a gazdasági növekedés rögzül bennünket – Fizika világa

Az éghajlat kudarcra van ítélve, ha továbbra is a gazdasági növekedés rögzül bennünket – Fizika világa

Forrás csomópont: 2496736

Johan Hansson azzal érvel, hogy soha nem lesz lehetséges elérni az éghajlatváltozással kapcsolatos céljainkat, ha az országok folytatják a gazdaság növekedésének megszállottságát

<a href="https://platoaistream.net/wp-content/uploads/2024/02/the-climate-is-doomed-if-we-continue-to-be-fixated-by-economic-growth-physics-world-2.jpg" data-fancybox data-src="https://platoaistream.net/wp-content/uploads/2024/02/the-climate-is-doomed-if-we-continue-to-be-fixated-by-economic-growth-physics-world-2.jpg" data-caption="Eltévedt célok A globális felmelegedés korlátozására tett ígéretek ellenére a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint a világ energiájának mintegy 80%-a ma is fosszilis tüzelőanyagokból származik. (Jóvolt: iStock/B&M Noskowski)”>
Egy széntüzelésű erőmű
Eltévedt célok A globális felmelegedés korlátozására tett ígéretek ellenére a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint a világ energiájának mintegy 80%-a ma is fosszilis tüzelőanyagokból származik. (Jóvolt: iStock/B&M Noskowski)

A könyv A növekedés korlátai egyértelmű figyelmeztetést adott bolygónknak. A Universe Books által még 1972-ben publikált 12 forgatókönyvet tartalmazott a világra vonatkozó szimulációk alapján, amelyeket két évvel korábban az amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudóscsoportja végzett. Annak ellenére, hogy több millió példányt adtak el, és 30 nyelvre fordították le, a könyvet erősen kritizálták az iparági vezetők és közgazdászok, mert irreális.

Reakciójuk meglepő volt, tekintettel arra, hogy a „ne csinálj semmit” MIT szimulációs forgatókönyv – „minden marad a régiben” – az erőforrások kimerülése, az élelmiszerhiány és az ipari hanyatlás következtében 2050-re bekövetkező globális összeomlást képzelte el. Ez a 2000-es évek elején kezdődő növekvő ökológiai nyomás eredménye volt. Mint kiderült, az adott modell jelenleg ijesztően jól illeszkedik a világ jelenlegi helyzetéhez.

Sokan azt gondolják, hogy a technológia okos fejlődése megment minket a fenyegető katasztrófától, ahol az éghajlat csak a jéghegy csúcsa (bár önmagában halálos). De az aggaszt, hogy naiv és veszélyes túlzott bizalom uralkodik a technológiai megoldásokban. A szén-dioxid-leválasztás és -megkötés például jelenleg a szükségesnek még a töredékét sem tudja megkötni minden évben hogy elérjük éghajlati céljainkat.

Az az álom, hogy az „új technológia” megmenthet minket a veszedelemtől, egy másik MIT szimulációs forgatókönyv volt az 1970-es évek elején. Ez a forgatókönyv azonban csak néhány évvel hosszabbítja meg a globális összeomlást. Pusztán a „zöld ipar” fejlődése – az üzlet és a politikusok új kedvenc szlogenje – sajnos nem elég.

Véleményem szerint őrültség azt gondolni, hogy az ellenőrizetlen technológiai „fejlesztés” és a féktelen, egyre egyenlőtlenebb kapitalizmus által vezérelt kizsákmányolás megment minket. Ez az, ami elsősorban a mai válságba taszított bennünket. Hiszen ha egy fűrészelt faágon ülsz, és ég alatta a talaj, akkor nem az a megoldás, hogy jobb fűrészre váltasz, hanem a fűrészelés abbahagyása.

Mindenesetre miért kellene a közgazdászokra hagyatkoznunk a tűz oltásában? Tragikusnak tartom, hogy a világot kizárólag közgazdászok irányítják, és a közgazdaságtan vezérli, ami nem természettudomány, hanem csupán emberi találmány. Vannak a folyamatos gazdasági bővülés fizikai korlátai – ezt a tényt úgy tűnik, a legtöbb közgazdász nem érti. Az űrből nézve végül is nyilvánvaló, hogy a Föld egy kicsi, elszigetelt és sebezhető űrhajó.

Egyes közgazdászok azonban tévesen arról beszélnek, hogy „leválasztják” a gazdaságot a Föld valódi és szigorúan korlátozott vagyonától. Még a tiszta „információ” is fizikai és határai vannak. Ahogy a baktériumok exponenciális szaporodása a Petri-csészében elhal, amikor a tápanyagok és a hely elfogy, úgy a Földön élő emberek „növekedésének” megkérdőjelezhetetlen korlátai vannak.

Hosszú távú kilátás

Az MIT tudósai találtak egy szimulációt, amely megoldást kínál. A degrowth vagy a „stabilizált Föld” az egyetlen út, amely nem vezet globális összeomláshoz. Az irokéz nép, ősi Őslakos civilizáció, ezt tudta. Amikor fontos döntéseket kellett meghozni, azon gondolkoztak, hogy ez hogyan érint majd több generációt a jövőben. Ezzel szemben a mai politikusok időtávja általában nem haladja meg a négy évet (azaz a következő választásig), míg az üzleti életben és az iparban dolgozók nem tekintenek tovább három hónapnál (a következő negyedéves jelentésig).

Az atomenergia sem a válasz. Milyen erkölcsi jogunk van ahhoz, hogy a Föld kis és nem fenntartható mennyiségű uránkészletét hosszú élettartamú veszélyes hulladékká alakítsuk, mindössze néhány évtizednyi elektromosságért, hogy „növekedést” biztosítsunk generációnk számára? Körülbelül annyit, amennyit a bolygó fosszilis tüzelőanyagainak nagy részét el kellett elégetnünk alig több mint 100 év alatt, amely mára szén-dioxid formájában a légkörbe került, és megzavarta az éghajlatot.

A természet nem törődik gazdasági megfontolásainkkal és számításainkkal, amikor eldönti, hogyan irtja ki az emberiséget

A természet nem törődik gazdasági megfontolásainkkal és számításainkkal, amikor eldönti, hogyan irtja ki az emberiséget. A gazdasági növekedés célja az volt, hogy segítse az embereket, kiemelve őket a szegénységből. De mára az emberiség a szent növekedési alakok rabszolgája lett – ami egy szörnyeteggé vált, amely teljesen kicsúszott az irányítás alól. A közgazdász Simon Kuznets, aki 1934-ben megalkotta a bruttó hazai termék fogalmát, még óva intett attól, hogy egy ilyen durván leegyszerűsített fogalmat a jólét valamiféle naiv numerikus mértékeként használjunk egy rendkívül összetett világban.

Az olyan példaképek, mint Greta Thunberg klímaaktivista, megpróbálják megmenteni azokat, akik valamilyen oknál fogva még nem értették meg, mennyire súlyos a helyzet valójában. A globális felmelegedés 1.5 °C alatti korlátozásának éghajlati ígéretének eléréséhez 2035-ig teljesen be kell fejezni a fosszilis tüzelőanyagok használatát, az erdőirtás nulla és az egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése mellett. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint azonban A világ energiájának mintegy 80%-a ma is fosszilis tüzelőanyagokból származik.

Az egyik nemzetközi szervezet, amely felhívja a figyelmet a világ környezeti problémáira, a Global Footprint Network, amely minden évben a Föld túllövés napja. Ez az a dátum, amikor az emberiség ökológiai erőforrások és szolgáltatások iránti kereslete az adott évben meghaladja azt, amit a Föld képes regenerálni. 2023-ban ez augusztus 2-ra esett, vagyis az év hátralévő részében gyakorlatilag „loptunk” a jövő generációitól.

Egy lehetőség van a jelenlegi trend megfordítására, ez pedig az, hogy betartjuk a Föld természetes korlátait. A kormányoknak fel kell ismerniük, hogy a gazdag országoknak hozzá kell igazítaniuk termelésüket és fogyasztásukat, hogy azok a Föld rendszere egésze számára fenntartható szint alá kerüljenek. A tervezett és ellenőrzött létszámleépítés egyetlen alternatívája a kényszerű és katasztrofális globális összeomlás.

Csak a növekedés menthet meg minket.

Időbélyeg:

Még több Fizika Világa